Hőszivattyú >
Hőszivattyú üzemeltetése
A hőszivattyúk működési elve megegyezik a hűtőszekrényekével, így üzemeltetésük is hasonlóan kevés figyelmet érdemel! Ha egy hőszivattyút a gyárban jól raktak össze, majd a telepítését, beüzemelését megfelelő szakértelemmel végezték el, több évtizedig képes a hibamentes működésre.
Amíg a gázkészülékeket évente kötelező felülvizsgálni, addig a hőszivattyúkkal kapcsolatban nincs felülvizsgálati kötelezettség (kivételt képeznek a 3 kg-nál több hűtőközeggel töltött, „nem háztartási méretű” készülékek). A hőszivattyúk eltárolt működési adatai a szakemberek számára fontos információkat jelentenek, ezek alapján tudják a rendszert még gazdaságosabbá formálni. Nem kötelező, de érdemes tehát a teljes fűtési rendszert időről-időre ellenőrizni, esetlegesen feltölteni vízzel, légteleníteni, kitisztítani a szűrőket.
A hőszivattyúk többsége egyetlen energiahordozót, elektromos áramot fogyaszt üzemelése során. Azért csak a többsége, mert léteznek gázmotoros hőszivattyúk is, melyek ahelyett, hogy áramot fogyasztanának, még inkább termelik azt. Cserébe viszont gázt fogyasztanak. A gázmotoros hőszivattyúk hatásfoka nagyon magas, azonban piaci részesedésük – elsősorban áruk, és gázhoz kötöttségük miatt - jelenleg rendkívül csekély.
Az elektromos hőszivattyúknak nincs szüksége sem kéményre, sem jól szellőző helyiségre. Nem kell félnünk a robbanásveszélytől, szénmonoxid mérgezéstől. Az elektromos hőszivattyúval fűtött háztartások teljesen függetlenné válhatnak a gázszolgáltatástól.
Hőszivattyú üzemeltetése során néhány fontos szempontot érdemes szem előtt tartani:
-
Ökölszabály, hogy ha a fűtési előremenő vizet 1°C-al megemeljük, az áramfogyasztás 2,5%-al növekszik. Ebből látható, hogy nem véletlen, hogy elsősorban a nagyfelületű, alacsony hőmérsékletű felületfűtésekkel párosítva érhető el igazán gazdaságos üzemeltetés. Ugyanezen okból érdemes az előállítandó használati melegvíz hőfokát is a lehető legalacsonyabban meghatározni. A 42-45°C-os vizet az emberi kéz már meglehetősen forrónak érzékeli, és a háziasszonyok is elegendő hőfokúnak szokták találni mosogatáshoz. Mivel zuhanyozáshoz átlagosan 38°C-os vizet szoktak használni, - azaz a 42-45°C-os vízhez már alig kevernek hidegvizet - a napi felhasználásra elegendő vízmennyiséget érdemes betárolni. Ehhez egy átlagos négytagú család esetében egy 300 literes használati melegvíz tartály szükséges.
- A hőszivattyú a rajta átáramló fűtővizet csak 5-10°C-al képes „egy menetben” felmelegíteni. Ebben jelentősen különbözik a kazánoktól, amelyek ennek többszörösére képesek. Ha például 10°C-os vizet küldünk bele, a legjobb esetben is csak 20°C-os vizet kapunk. Ha azonban ezt a 20°C-os vizet újra beküldjük, már 30°C-os jöhet ki belőle. Ezért fogalmaztunk úgy, hogy „egy menetben” ezt nevezik hőfoklépcsőnek. Tehát, ha a tároló tartály vizét többször átforgatjuk a hőszivattyún, elkészül a szükséges hőmérsékletű víz. A használati melegvíz felmelegítése ezzel a módszerrel történik.
A fűtésnél azonban már össze kell hangolnunk a hőleadó oldal és a hőszivattyú működését. Ha ugyanis a hőleadó rendszerben lényegesen nagyobb a hőfoklépcső, mint 10°C, akkor előfordulhat, hogy a hőszivattyú képtelen tartósan a kívánt hőmérsékletű vizet produkálni. Ilyenkor rendszerint megoldást jelent a hőleadó rendszer áramlási viszonyainak beállítása. (például a fűtési keringtető szivattyúk nagyobb fokozatba való kapcsolásával)
-
Ha a hőszivattyú teljesítményét a ház hőigényéhez helyesen méretezték, azaz nem telepítettek nagyobb készüléket, mint amit az épület igényel, új építésű ház esetén az első egy-két télen előfordulhat, hogy a hőszivattyú teljesítménye kevésnek bizonyul, hiszen nem sikerül vele az épületet a kívánt hőmérsékletre felfűteni. Ilyenkor úgy tűnhet, hogy alul lett méretezve a hőszivattyú, azonban a valós ok egészen más! A hagyományos építési módoknál, az építkezés alatt sok tonna víz kerül a padlóba, falakba, födémekbe, ami csak igen lassan párolog el, különösen, ha a párazáró külső hőszigetelés is felkerül. A párolgás jelentős hőelvonással jár, tehát a hőszivattyú az energiáinak nagyobbik részét nem az épület fűtésére, hanem a víz elpárologtatására fordítja. Nagyon sok szellőztetés, párátlanító berendezés és kisegítő fűtés oldja csak meg ilyenkor a problémát az első egy-két fűtési szezonban.